Az akril állványok polimetil-metakrilátból (PMMA) készülnek, amely jó kémiai stabilitással rendelkezik, de érzékeny bizonyos szerves oldószerekre és korrozív anyagokra. Az ilyen anyagokkal való érintkezés felületi károsodást, teljesítményromlást vagy megjelenésromlást okozhat. Az alábbiakban a kerülendő vegyi anyagok kategóriáit találja, konkrét példákkal együtt:
1. Szerves oldószerek: Közvetlenül korrodálják a felületet, kifehéredést, repedést és oldódást okozva.
A szerves oldószerek lebontják az akril molekulák közötti kötéseket, ami felületi duzzanatot, fényvesztést és akár teljes feloldódást is okoz. A következőket szigorúan kerülni kell:
Észterek: etil-acetát (általában ragasztókban és festékhígítókban használják), butil-acetát (festékoldószer).
Ketonok: Aceton (körömlakklemosó fő összetevője), butanon (ipari tisztítószer).
Halogénezett szénhidrogének: kloroform (triklór-metán, egyes akril ragasztók alkotóeleme), diklór-metán (ragasztóeltávolítók gyakori alkotóeleme), szén-tetraklorid.
Aromás szénhidrogének: benzol (oldószer, vegyi alapanyag), toluol (festék- és ragasztóhígító), xilol (nyomdafesték oldószer).
Egyéb: alkohol (nagy koncentrációjú etanol, hosszan tartó érintkezés esetén a felület mattulása előfordulhat), benzin, kerozin, banánolaj (kevert szerves oldószer, erősen maró hatású).
2. Erős savak és lúgok: Korrodálják az anyagokat, érdes felületeket és elszíneződést okozva. Bár az akril ellenáll a gyenge savaknak és lúgoknak, az erős savakkal és lúgokkal való hosszan tartó vagy nagy koncentrációjú érintkezés kémiai reakciót vált ki, károsítva a felület integritását: Erős savak: Kénsav (akkumulátorfolyadék, ipari sav), sósav (a WC-tisztítók fő összetevője), salétromsav (vegyi alapanyag). Erős lúgok: nátrium-hidroxid (marónátron, gyakran megtalálható a lefolyótisztítókban), kálium-hidroxid (ipari lúg) és ammóniás víz (egyes üvegtisztítókban és műtrágyákban használják).